2013. augusztus 24., szombat

Aug. 21.

Steffi még reggel pékhez is ment a kedvünkért és gazdag reggelit készített, majd a megmaradt édes süteményeket mind elcsomagolta nekünk. Közös fényképezés után elindultunk abban a hitben, hogy aznap már a saját ágyunkban alszunk.
Persze megint útépítések lassították a haladást, majd pedig az index kezdett szokatlanul viselkedni. Mikor másodszor álltunk meg, hogy megnézzük, mi történt – pont egy benzinkút és javítóműhely előtt – a motor nem akart leállni, még a kulcs elfordítása és kivétele után sem! Ilyet még soha nem tapasztaltunk. Gyorsan kihívtam a szerelőt, nézze meg, mi a csoda ez. Ő is furcsállotta, majd lefullasztással megállította a motort. Megállapítottuk, hogy valamilyen elektronikai probléma van, szerinte komolyabb, és elmagyarázta, hol van a legközelebbi Renault szerviz, Mühldorf-ban, onnan kb. 40 km-re. Csak enyhe lejtőn való betolással sikerült újraindítani a motort és óvatosan elérni a szervizig, közben sorra álltak le az elektronikus dolgok, klíma, ablakemelő, rádió.
A szervizbe érve előadtam a problémát, amire rögtön, mielőtt belenéztek volna, mondták, hogy lehet, hogy alkatrészt igényel, amit rendelni kell, keressünk szálláshelyet, stb. Mondtam, hogy előbb talán meg kellene nézni és megállapítani, mi a gond. El is indult a gépezet, felvették a megbízást a pultnál, jött a műhelyfőnök, dolgoztak a szerelők, hosszan ellenőrizgették számítógéppel, amit kellett. Mi ezalatt a szalonban interneteztünk, telefonálgattunk, gyerekek játszottak a játszósarokban, ingyen vizet, kávét ittunk. Több tervet is kitaláltunk, de mind nyitott volt addig, míg a szerelők meg nem mondják, mi a probléma, lehet-e javítani, meddig fog ez tartani.
Szervizben

Ez is az autószalonban van, a kávésarok és ügyfelek rendelkezésére álló laptop mellett.

Valójában a biztosítások nem érnek semmit ebben a helyzetben, casco és utasbiztosítás is csak a mentést fizetné, azaz a szervizbe szállítást, de erre nem volt szükség.
Közben gimnáziumi barátnőmet, Líviát próbáltam elérni telefonon, aki mindössze 30 km-re egy határ menti kisvárosban él a családjával, Németországban. Óriási szerencse volt, hogy jó volt még a meglévő telefonszám, épp otthon is voltak és nagyon szívesen láttak bennünket.
Végül az autót sikerült délután ötre megcsinálniuk, azon már minden működött, az utánfutót már nem. Mivel féklámpa, utánfutó-index nélkül nem akartunk semmiképp elindulni, amellett döntöttünk, hogy autóval elmegyünk Líviáékhoz, utánfutó marad a szerviznél, másnap Zoli visszajön a kocsival és kivárja a javítást. A műhelyfőnök azt mondta, az autó is kell a javításhoz, anélkül nem lehet az utánfutót javítani.
Így újra egy család vendégszeretetét élveztük, még egyet aludtunk a hálózsákjainkban, és legalább jól elbeszélgettünk este. Noéminek is lettek játszótársai.

Nap bácsi az első szerelő, nap nénire több esélyes is van, Renault-os pultos néni lett mára kiválasztva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése