Aug. 13.

Összepakolás után elhagytuk a Jonville-i kempinget, a három éjszakáért összesen 77 €-t fizettünk. Indulásnál ellenőrzéskor kiderült, hogy az utánfutó jobb indexe nem megy, próbálkoztunk egyszerű javításokkal (izzó ellenőrzése, csatlakozás), de nem ment. Még megálltunk egy Renault szerviznél, ott is megnézte egy szerelő, nyomott rá sprayt, meg mondott mindenfélét franciául, amiből csak annyit értettünk, linie kontrollé, azaz az egész vezetéket át kéne nézni, ezért inkább hagytuk annyiban a dolgot, a Kangoo-nak úgyis magasan vannak a lámpái, látszik, ha indexel.

Fél egy előtt már az új szállásunkon voltunk, most kivételesen egy éjszakára egy szoba-reggelis szállást foglaltunk, egy háromágyasat és egy kétágyasat. Szép tipikus kőház, a szobák még nem voltak készen, de nem is kellett, ettünk a teraszon a magunkkal hozott kajából, megbeszéltük a tulajdonossal, hogy tudnánk Mont St. Michel-hez biciklivel eljutni, térképet is kaptunk. 

Mai szállásunk

Akkor még volt karamellánk

Könnyű biciklizni, ha mindig látjuk a célt

Végül nem a háztól indultunk, hanem 10-15 km-t leautózva egy csendes kisvárosból, ahol úgynevezett polderúton, szántó- és zöldségesföldek között bicikliztünk végig, közben végig láttuk az apátságot. Átkeltünk a folyón, onnan már kerékpárút vezetett egészen a nagy parkolókig, illetve be a szigetig. Befelé nagyon sokan voltak, alig lehetett haladni, különösen a sziget első várkapujánál volt nagy tumultus. Kerékpárral egyébként most még teljesen be lehet menni, de nincs semmiféle útmutatás, hogy hol kellene lerakni a biciklit, mindenféle oszlop mellett vannak leláncolt biciklik. Autóval eléggé egyértelmű, parkoló aztán ingyenes shuttle busz vagy gyaloglás. A jövőben visszaállítják Mont St. Michel szigetjellegét, nagy munkák folynak, hogy elbontsák a gátat, amelyen korábban és most is még a bevezető út megy. Az apály-dagály ugyanis nagyon erősen tölti fel a területet a gát miatt. Most éppen apály volt, ami azt jelentette, hogy be lehetett volna wattwanderungolni (lásd tavalyi nyaralás, séta az apály idején a tengerfenéken) Mont St. Michel-ig és körülötte még messze elmenni.

A lámpánál a mi biciklijeink

Ilyen lesz az új bejáró

Rettenetes fagylaltárak!

Szűk keresztmetszet

Reménytelenül hosszúnak látszik, de ha mérjük az időt, nem is vészes

Az apátságba feljutáshoz hosszú sorba kellett beállni, de ezektől nem kell megijedni, itt is mértem az időt, 25 perc múlva már megvolt a jegyünk, tehát kb. mint a Louvre-nál. Gyerekeknek ingyenes, felnőttnek 9 €, ehhez önállóan lehet végigjárni, vagy akár becsatlakozni egy valamilyen nyelven vezetett túrába, így egy kicsit belehallgattam a német nyelvű vezetésbe.

Most már a gyerekek is tudják, hogy milyen részei vannak egy kolostornak vagy apátságnak, hiszen pont egy hete voltunk Fontenay-ban, ahol szintén erről volt szó. Nagyon különleges ebben az apátságban, hogy építésénél meg kellett felelni a környezeti adottságoknak, azazhogy hogy lehet a Benedek által előírt szabályok szerint alkalmazkodni a hegyhez. Nagyon szép épületegyüttes, román kori és gótikus elemek vannak benne, valamint egy része a 19. században készült el. Innét is elküldték, feloszlatták a rendet a forradalom idején, börtön lett, aztán egy ideje már csak helyreállítják folyamatosan.

A maketteken követhető az apátság és a falu kialakulása

A templom előtti terasz

Lent a tengerfenéken emberek sétálnak

Kb. másfél óra alatt megnéztük, aztán visszabicikliztünk a kocsihoz és kerestünk a lakóhelyünkhöz közel egy éttermet, Cherreix-ben, a tengerparton. Az étteremben csak franciául beszéltek, így nehéz volt a rendelés. A drága árakhoz képest elég kicsi adagokat kaptunk és a többség éhes is maradt, ezért vettünk még egy pizzát az utcai árustól. Csendes, nyugodt kisváros. A dagályt nem sikerült kivárni, kicsit sétáltunk a tengerfenéken és visszamentünk a szállásra.

Sapkát kaptak a saláták

Kilátás az étteremből

Galette tojással, sonkával, gombával, sajttal, paradicsommal

Bárányborda

Megkértük a gyerekeket, csináljanak rólunk egy normális fotót...

Nap nénije: étteremben felszolgáló néni, aki elmutogatta, hogy az az étel bárány. (Erre már beugrott, hogy Agnus Dei, Isten báránya, az étlapon Agneiu vagy valami hasonló volt.) Nap bácsija: autószerelő. Majd az ételekről talán később írok