Steffi még reggel pékhez is ment a kedvünkért és
gazdag reggelit készített, majd a megmaradt édes süteményeket mind elcsomagolta
nekünk. Közös fényképezés után elindultunk abban a hitben, hogy aznap már a
saját ágyunkban alszunk.
Persze megint útépítések lassították a haladást,
majd pedig az index kezdett szokatlanul viselkedni. Mikor másodszor álltunk
meg, hogy megnézzük, mi történt – pont egy benzinkút és javítóműhely előtt – a
motor nem akart leállni, még a kulcs elfordítása és kivétele után sem! Ilyet
még soha nem tapasztaltunk. Gyorsan kihívtam a szerelőt, nézze meg, mi a csoda
ez. Ő is furcsállotta, majd lefullasztással megállította a motort.
Megállapítottuk, hogy valamilyen elektronikai probléma van, szerinte komolyabb,
és elmagyarázta, hol van a legközelebbi Renault szerviz, Mühldorf-ban, onnan
kb. 40 km-re. Csak enyhe lejtőn való betolással sikerült újraindítani a motort
és óvatosan elérni a szervizig, közben sorra álltak le az elektronikus dolgok,
klíma, ablakemelő, rádió.
A szervizbe érve előadtam a problémát, amire
rögtön, mielőtt belenéztek volna, mondták, hogy lehet, hogy alkatrészt igényel,
amit rendelni kell, keressünk szálláshelyet, stb. Mondtam, hogy előbb talán meg
kellene nézni és megállapítani, mi a gond. El is indult a gépezet, felvették a
megbízást a pultnál, jött a műhelyfőnök, dolgoztak a szerelők, hosszan
ellenőrizgették számítógéppel, amit kellett. Mi ezalatt a szalonban
interneteztünk, telefonálgattunk, gyerekek játszottak a játszósarokban, ingyen
vizet, kávét ittunk. Több tervet is kitaláltunk, de mind nyitott volt addig,
míg a szerelők meg nem mondják, mi a probléma, lehet-e javítani, meddig fog ez
tartani.
Szervizben
Ez is az autószalonban van, a kávésarok és ügyfelek rendelkezésére álló laptop mellett.
Valójában a biztosítások nem érnek semmit ebben a
helyzetben, casco és utasbiztosítás is csak a mentést fizetné, azaz a szervizbe
szállítást, de erre nem volt szükség.
Közben gimnáziumi barátnőmet, Líviát próbáltam
elérni telefonon, aki mindössze 30 km-re egy határ menti kisvárosban él a
családjával, Németországban. Óriási szerencse volt, hogy jó volt még a meglévő
telefonszám, épp otthon is voltak és nagyon szívesen láttak bennünket.
Végül az autót sikerült délután ötre
megcsinálniuk, azon már minden működött, az utánfutót már nem. Mivel féklámpa,
utánfutó-index nélkül nem akartunk semmiképp elindulni, amellett döntöttünk,
hogy autóval elmegyünk Líviáékhoz, utánfutó marad a szerviznél, másnap Zoli
visszajön a kocsival és kivárja a javítást. A műhelyfőnök azt mondta, az autó
is kell a javításhoz, anélkül nem lehet az utánfutót javítani.
Így újra egy család vendégszeretetét élveztük,
még egyet aludtunk a hálózsákjainkban, és legalább jól elbeszélgettünk este.
Noéminek is lettek játszótársai.
Nap bácsi az első szerelő, nap nénire több
esélyes is van, Renault-os pultos néni lett mára kiválasztva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése