Aug. 1.

Reggel Marci és Zoli elmentek a Spar-ba friss pékáruért és útravalóért, reggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk a három napos tókerülésre. Már Bregenz központjában megálltunk, hogy megnézzük a tavi színpadot és az idei színpadképet: idén a Varázsfuvolát adják elő majdnem minden este, napközben bárki bemehet a nézőtérre és fényképezhet. A belépőjegyek az előadásokra 29 €-tól kezdődnek, szombaton többe kerül.

A Varázsfuvola díszlete és a nézőtér

A bicikliút nagyon jól kitáblázott, sőt, kerékpárosoknak külön jelzőtáblák, tükrök is vannak. Az út körben a tó körül végig jó állapotú, nagyrészt aszfaltozott vagy apró sóderes, ahol nincs kerékpárút, ott kisforgalmú utcákon megy általában. A táblázás a három országban nem egységes, ez néha zavart okozott, bár nem emiatt voltak néha tájékozódási problémáink, hanem az alternatív útvonalak miatt. Ausztriában és Németországban sokan voltak , Svájcban, ahol nem lehetett eltévedni a sok tábla miatt, kevesen.

Panoráma útközben

Lindau belvárosa

Lindau - tópart

Lindau - a kikötő bejárata az oroszlánnal

Pihenő

Régi lánchíd

Az első nap nem mentünk sok km-t, kb 55-t, minden nehézség nélkül haladtunk. A rendkívül nagy forgalom volt zavaró, meg a rengeteg biciklis turista, főleg a városokban. Megnéztük Lindau-t, aztán ahol szép parkokat, leülős helyeket találtunk, ott ettünk. Friedrichshafen-ben az összes biciklis cókmókot bezártuk a ruhatáras szekrényekbe és megnéztük a Zeppelin Múzeumot. Egyébként egy léghajót többször láttunk a túra során, állítólag 200 € egy félórás körút fejenként Friedrichshafen fölött. A múzeum nagyon érdekes volt, filmmel indult eredeti felvételekkel a század elejéről és a harmincas évekből. Az első légitársaságot a németek alapították léghajós szállításra, a harmincas években Friedrichshafen-ből Lakehurst-be (USA) és még Rióba is voltak menetrendszerinti járatok, az USA-ba két napig tartott az út és egy jegy egy gépész kb. féléves fizetésébe került. A léghajó személyzete menet közben is folyamatosan ellenőrizte a borítást, volt, hogy kimásztak még a tetejére is és befoltozták az esetleges szakadásokat. A mai napig a legnagyobb légi jármű ez a bizonyos Hindenburg volt, 245 méteres hosszúsággal. Egyébként a családi belépő ide 18 € volt.

A léghajó alatt

ilyen volt egy kabin

A múzeum kívülről

Már nem volt messze Immenstad, ahová korán érkeztünk ahhoz, hogy rögtön a minket fogadó családhoz menjünk, ezért először a strandra mentünk, ahol fürödtek és minigolfoztak a gyerekek. A ma éjszakai szállás úgy volt ingyenes, hogy már korábban csatlakoztunk egy német kerékpáros szállásadó szervezethez, ahol a tagok kölcsönösségi alapon szállást adnak egymásnak. Így egy hatgyerekes családnál egy gyerekszobában aludtunk a földön a magunkkal hozott matracokon és hálózsákokban. A gond csak az volt, hogy a szobában nem volt szőnyeg, így minden fordulásnál nyekeregtek a matracok, ezért nem sokat aludtunk.  A család egyébként, a hat 0-12 év közötti gyerekkel, Velencéig fog biciklizni, sátorral együtt a napokban.

Nap bácsija a Döner kebabos bácsi, aki Marcitól mindenfélét kérdezett. Nap nénije a minigolfos néni.