Aug. 2.

Reggel gyorsan összepakoltunk és eljöttünk a családtól, majd egy pékségben és egy REWE-ben jól bevásároltunk reggelihez és aznapra, majd Hagnau strandján alaposan bereggeliztünk. 
Olyan alaposan, hogy szinte egész napra elég volt a müzliszeletekkel, mogyoróval, pogácsával, croissanttal együtt. Csak a flakonokat kellett folyamatosan töltögetni, nagyon meleg volt ma is. Túl sok km-t vállaltunk mára, ráadásul lassan haladtunk az északi parton mindig megálltunk valamiért, egy-két várost megnéztünk, Überlingen központja nagyon szép. Dél elmúlt, mire átértünk a másik oldalra, Bodmanba, ahol Konstanz-ig nagyon sok emelkedőt és lejtőt kellett leküzdeni, ez nehéz szakasz volt, mire végre gurulhattunk volna lefelé, mindig volt valami akadály, kanyar a domb alján, szembejövők, stb., ami miatt fékezni kellett. Alaposan leizzadtunk, végül Dingeldorfban fürödtünk egyet a strandon és pihentünk egy kicsit.

Gyümölcsös útközben

Egy teve Überlingen központjában

Emelkedő után

Strandon

Kerékpárút Konstanz környékén

 Konstanz-ban már csak átfutottunk a városon, városnézésről szó sem lehetett, meleg és tömeg volt. Itt sem volt egyértelmű, hogy merre megyünk tovább Svájc felé, elég tanácstalanul álltunk egy nagy bevásárlóközpont előtt a pályaudvar után, ahol elfogyott a bicikliút és jelölés, mire egy hölgy odajött hozzánk és nagyon kedvesen felajánlotta a segítségét. Csak tovább kellett menni pár száz métert és át a síneken, és máris Svájcban voltunk. Persze újra kellett tanulni a táblajelöléseket, az eddigi fehér alapon zöld bicikliket piros alapon fehérek váltották fel, emellett mindig külön jelölve a görkorcsolyásoknak is, hogy merre menjenek. Egy csapásra megszűnt a nagy forgalom, ahogy átértünk, sokkal kényelmesebben lehetett tovább menni. Végül elértük Altnau-t, ahonnan dombnak felfelé déli irányban volt a tanya, ahol szalmaszállást foglaltunk aznap éjszakára. Itt tehát még egyszer megizzadtunk, mire feltoltuk a biciklit a domboldalon.

Vendéglő Altnau-ban

Érkezés után

 Már éhes is volt mindenki, így betértünk egy fogadóba (Gasthaus zum Schwanen), ahol nagyon jót ettünk (pl. Cordon Bleu, röszti sajttal és szalonnával, ragu, házi kenyér) és megittunk négy liter vizet. Innét már csak pár perc volt a szállás, persze dombnak felfelé, este fél kilencre oda is értünk. Peter és Suzan nagyon kedves házigazdák voltak: leültünk a ház elé az asztalhoz, hozták a hideg, saját almából készült almalét és ásványvizet, persze azt is mind megittuk. Zoli és a házigazdák rögtön mezőgazdaságról kezdtek beszélni, összehasonlításokat tettek. Közben a gyerekek felfedezték a tanyát, a nyulakat, teheneket, kutyát, kismacskákat. Peter megmutatta Marcinak és  Noéminek azt is, hol fogunk majd aludni a szalmában, Noémi azt hitte, csak viccel. De nem viccelt: az alvás szalmában, az valóban azt jelentette, hogy a szín alatt, egy fallal és ablakkal elválasztva a tehenektől, egy mezőgazdasági gép (talán kaszáló) mögött, de nyitott ajtóval az udvarra, egy nagy kupac szalmára volt leterítve egy lepedőféle, arra kerültek a hálózsákok. Peter azt mondta, esetleg felébredhetünk fél hatkor a fejőgép indítására vagy a fecskék csivitelésére, akik szintén bent laktak a szín alatt, ezt mind hallottuk is, ezen kívül a szomszédban a kisborjúk végigkolompolták az éjszakát, mindegyiknek másfajta csengettyű volt a nyakában, különböző hangmagasságokban és intenzitással szóltak többször is az éjszaka, többszólamú kolompolás, időnként bőgött egy tehén vagy pisilt, ezt is mind hallottuk. Lefekvéskor elképzeltük, hogy éreznék itt magukat igényes ismerőseink és rokonaink, és ezen igen jól szórakoztunk.

A gazda háza

Jobbra az istálló, balra a szín bejárata, ahol aludtunk

Nap nénije az a néni, aki a strandon elkezdett velünk beszélgetni, a szokásos milyen nyelv ez, amit beszélünk-től kezdve mindenféle szóba került. A nap bácsija Peter