Aug. 12.

Reggeli után pontban kilenckor sikerült elindulnunk a kempingből, és 10-re oda is értünk D’Isigny-be. Megint azt gondoltunk, hogy majd leszünk vagy nyolcan-tízen, erre jó hosszú sor állt már a karamellaüzem előtt. Franciául volt a vezetés, így az elmondottakból nem értettünk semmit, csak abból, amit láttunk: az első teremben térkép és termékek voltak, bemutatták, milyen hozzávalókat honnan szállítanak, gyakorlatilag mindent Franciaországból, az egzotikus hozzávalókat a tengeren túli megyékből. A második teremben volt a keverő: nagy üstben, ami leginkább egy betonkeverőhöz hasonlított, keverték ki a hozzávalókat. Ha jól láttam, sok cukorral, kevés vízzel indult a gyártás, közben melegítették is a már beleöntött anyagot. Került bele még víz, tej, ragacsos szirup, és végül nagy tömbökben sós vaj. http://www.caramels-isigny.com/

Sorban állás az üzem előtt - benn már nem lehetett fényképezni

A következő teremben a már kész karamellamasszát formázta egy gép. Néha hajtogatták a feldolgozásra váró masszákat, mint a tésztát, majd a formázóba került, ahol hosszú karamellakígyót láttunk, és már potyogtak is ki a végén a becsomagolt karamellák. Végül a csomagolóban kézzel dobozkába vagy zacskóba töltötték a többféle ízű karamellát. A kijárathoz érve bemutatták a termékválasztékot, amit aztán a boltban lehetett megvenni. A vezetés ingyenes és többször van közben kóstoló is. Van karamellás pattogatott kukorica, karamellakrém, amit kenyérre lehet kenni, sokféle ízesítésű karamella, karamellanyalóka, karamellás keksz, stb. Így most van sok karamellánk is a kocsiban, az ánizsos cukor mellett.

D’Isigny után a tengerparti úton mentünk, ahol egymás után következtek a partraszállás emlékhelyei és helyszínei. Először a Point du Hoc-nál álltunk meg, ez az Utah és Omaha Beach közötti fontos kiszögellés, amelynek elfoglalása kulcsfontosságú volt a támadásnál. Itt meghagyták a régi bombatölcséreket, német bunkereket. 

Az Omaha Beach-n több megálló is volt még, például megnéztük az amerikai katonai temetőt is St.-Laurent-sur-Mer-nél, közel 10.000 kereszt vagy csillag van itt. Arromanches-ben szerettük volna még a 360 fokos bemutatót megnézni, de egyrészt ki sem volt rendesen táblázva, másrészt nem találtunk parkolóhelyet a városban, annyira tele volt. Az előző helyeknél mindenütt hatalmas parkolók voltak. Így sajnos ez kimaradt.

Omaha Beach emlékművel

Amerikai katonai temető

Innen Bayeux már nem volt messze, ahol visszamentünk az időben majdnem ezer évet. Megkerestük a kárpitot kiállító múzeumot, ahol audioguide-dal német nyelven képről képre végignéztük, mi is történt azelőtt, mielőtt Hódító Vilmos elfoglalta Angliát és Normandia után ott is király lett. Hogyan harcolt együtt Harald-dal, aki megszegte Vilmosnak tett esküjét és elfoglalta Edward halála után az angol trónt, hogyan építettek Vilmosék hajókat és támadták meg Angliát, a nagy csata részleteit. Az egész kárpit majdnem 70 méter hosszú és csak a vége hiányzik, ahol Vilmost angol királlyá koronázzák. http://www.tapestry-bayeux.com/

Bayeux-ban még megnéztük a gótikus katedrálist és annak román stílusú kriptáját, majd visszautaztunk a szálláshelyünkre, közben útbaejtve egy boltot, hogy húst és salátát vegyünk vacsorára. Persze került a kosárba más is, a holnapi hosszú naphoz mindenféle kekszek és helyi sajt is.

Képek a Bayeux-i katedrálisról - a kárpitnál nem lehet fényképezni

Ez a  kárpitot bemutató kép a netről került ide.

Végre grilleztünk Edit grillezőjével, persze sokkal lassabb, mint serpenyőben sütni, és nem tudtuk mire vélni, hogy egy idő után magától kikapcsol aztán vissza, így a serpenyő is előkerült, még többet kellett mosogatni. Rizs volt mellé és saláta.

Holnap továbbmegyünk Bretagne-ba és megnézzük Mont St. Michel-t.

Nap nénije a karamellagyárban a vezetőnk, a nap bácsija pedig a karamellagyárban a karamella-készítő, aki 2-szer is belecsípett a kirakott karamellamasszába.